A zöldkagyló termesztése

Ma már egyre több bioboltban találkozunk a zöld kagyló kivonattal. Ezen készítmények alapanyaga az új-zélandon élő tarajos zöld kagyló, ami igazán különleges faj, hiszen csak ezeken a tengerpartokon, a világ legtisztább vizeiben képes elélni. Ráadásul olyan kincset rejt magában, mely igen sok problémára megoldást kínál: a zöld kagyló a jelenleg ismert leggazdagabb glükozamin forrás. 

Ezt a fajt igen speciális körülmények mellett lehet csak tenyészteni: Új-Zélandon külön kagylófarmokat hoznak létre, ahol rendszeresen megfigyelik és ellenőrzik őket. De miért is olyan nagyszerű ez a faj? Egy zöld kagyló 1 nap alatt 300 liter tengervizet képes magán keresztül átszűrni, mely tengervíz számára oxigénforrás és táplálék, így a zöld kagyló húsa biológiailag aktív anyagokban igen gazdag lesz. A kagylók tenyésztése az északi fjordvidék érintetlen vízkultúráiban történik. A kagylókat 18-24 hónapos tenyésztés után gyűjtik be, ezután egy igen gondos és ellenőrzött feldolgozási folyamaton esnek át, mely során a kagylóhúst megszárítják, majd por alakban forgalomba hozzák. A legszigorúbb nemzetközi előírásoknak megfelelve, a feldolgozás gyógyszergyári körülmények között zajlik.

A zöld kagyló kivonata biológiailag aktív glükozamint tartalmaz. Ez a vegyületet egyébként az izmokban, az ízületekben és az inak szöveteiben is megtaláljuk és 5 természetes variánsa létezik: a dermatán-szulfát, a chondroitin-4-szulfát, chondroitin-6-szulfát, a hialuronsav és a cheratán-szulfát. Ezek mindegyike jelen van a zöld kagylóban. A glükozamin lényegében a kötő-támasztó szöveti váz mikro szerkezetét, a proteoglikán mátrixot építi vissza, így az inak, szalagok, izmok és a csont élő szöveteinek visszaépítésében elsődleges funkciója van.

A zöld kagyló kivonat fő hatóanyaga az új-zélandi zöld kagyló, a Perna canalicus hatóanyaga a glükozaminglikán, ami nemcsak kulináris élvezetet hordoz magában, hanem a belőle készült koncentrátum számos problémára kínál megoldást.